Az Atomkiban működik Magyarország legnagyobb energiájú részecskegyorsítója, a 20 millió elektronvoltos ciklotron, ami a protonokat akár a fénysebesség egyötödére is képes felgyorsítani. A nagy végenergiára történő gyorsítás sok lépésben, ciklikusan történik, innen ered a ciklotron elnevezés. A gyorsítás során a részecskék ugyanazon a gyorsítórésen számos alkalommal haladnak át csigavonalszerű pályán haladva. A pálya görbülését mágneses tér biztosítja. A mágneses teret létrehozó elektromágnes pólusai között két gyorsító elektróda helyezkedik el, amiket duánsoknak nevezünk.

A középpontban elhelyezett ionforrás állítja elő a gyorsítani kívánt töltött részecskéket, az ionokat. Az ionok a duánsok közötti nagyfeszültség hatására gyorsulnak. Ha az ionforrás kilépő résével szemközti duáns feszültsége negatív, akkor a pozitív ionok belépnek annak belsejébe. Itt csak mágneses erő hat rájuk, így körpályán haladva megtesznek egy félfordulatot, és visszatérnek a gyorsítóréshez. Ekkorra már a duánsok töltése felcserélődik, így a résen áthaladó ionok tovább gyorsulnak. Ahogy minden résátkelés során nő az ionok energiája, úgy nő a pálya görbületi sugara. Szerencsére az ionok keringési ideje nem függ az energiájuktól, ezért a duánsokra adott feszültség állandó frekvenciájú lehet. A ciklotron közepéről induló ionok végül eljutnak a duánsok széléhez, ahonnan egy kivonóelektróda segítségével a nyalábcsatornába jutnak. Ezt nevezzük ionnyalábnak. Az ionnyaláb ezután belép a nyalábvezető rendszerbe, amely elektrosztatikus és mágneses eltérítő eszközök, azaz lencsék segítségével eljuttatja a kiválasztott kísérleti berendezéshez.

A ciklotron fokozottan sugárveszélyes berendezés, ezért vastag betonfalak veszik körül, melyek megfelelő védelmet biztosítanak.

Az Atomkiban működik Magyarország legnagyobb energiájú részecskegyorsítója, a 20 millió elektronvoltos ciklotron, ami a protonokat akár a fénysebesség egyötödére is képes felgyorsítani. A nagy végenergiára történő gyorsítás sok lépésben, ciklikusan történik, innen ered a ciklotron elnevezés. A gyorsítás során a részecskék ugyanazon a gyorsítórésen számos alkalommal haladnak át csigavonalszerű pályán haladva. A pálya görbülését mágneses tér biztosítja. A mágneses teret létrehozó elektromágnes pólusai között két gyorsító elektróda helyezkedik el, amiket duánsoknak nevezünk.

A középpontban elhelyezett ionforrás állítja elő a gyorsítani kívánt töltött részecskéket, az ionokat. Az ionok a duánsok közötti nagyfeszültség hatására gyorsulnak. Ha az ionforrás kilépő résével szemközti duáns feszültsége negatív, akkor a pozitív ionok belépnek annak belsejébe. Itt csak mágneses erő hat rájuk, így körpályán haladva megtesznek egy félfordulatot, és visszatérnek a gyorsítóréshez. Ekkorra már a duánsok töltése felcserélődik, így a résen áthaladó ionok tovább gyorsulnak. Ahogy minden résátkelés során nő az ionok energiája, úgy nő a pálya görbületi sugara. Szerencsére az ionok keringési ideje nem függ az energiájuktól, ezért a duánsokra adott feszültség állandó frekvenciájú lehet. A ciklotron közepéről induló ionok végül eljutnak a duánsok széléhez, ahonnan egy kivonóelektróda segítségével a nyalábcsatornába jutnak. Ezt nevezzük ionnyalábnak. Az ionnyaláb ezután belép a nyalábvezető rendszerbe, amely elektrosztatikus és mágneses eltérítő eszközök, azaz lencsék segítségével eljuttatja a kiválasztott kísérleti berendezéshez.

A ciklotron fokozottan sugárveszélyes berendezés, ezért vastag betonfalak veszik körül, melyek megfelelő védelmet biztosítanak.